7.fejezet.-Beléd zúgott

-Mi a bajod Harry? Olyan furcsa lettél hírtelen.
Nem figyelve a kérdésemre összekulcsolta a kezünket,amin személy szerint én eléggé meglepődtem és elindultunk a fiúkkal az autó felé ami a reptérre visz minket.
-Harry! Elengednéd a kezemet? El szeretnék búcsúzni Taylor-től.
-Rendben de siess.-mondta s elengedte a kezem.
Vissza sétáltam Taylor-höz aki még mindig az autójának támaszkodva állt s minket nézett.
-Mégegyszer köszönöm hogy haza hoztál. Csak ennyit szerettem volna még mondani.-mosolyogtam a szőke hajú lányra.
Visszamosolygott de láttam rajta hogy most a gondolatai egészen máshol járnak.
-Látom Harry barátnője vagy.-mondta kicsit unottan.
A szívem megint hevesen dobogott,nem tudtam mit mondjak erre.
-Öhmm....hát igazából csak barátok vagyunk.-vakartam meg a fejemet zavaromban-De te honnan ismered Harryt?
-A mosoly egy pillanatra eltűnt az arcáról és szóra nyitotta a piros ajkait de végül nem mondott semmit.
-Szerintem várnak rád...nekem is mennem kéne. -mondta egy búcsú ölelés keretében.
-Örülök hogy megismertelek!-kiabáltam neki miközben már Harryék felé vettem az irányt akik pár méterre már egy másik autóban vártak rám.
-Szintúgy !
Beszáltam az autóba és Harry dühösen nézett rám,csak nem értem miért.Vagyis sejtettem.
-Mit mondott neked ?-kérdezte Harry.
-Ki?
-Taylor.-mondta Harry mostmár kedvesen és mosolyogva.
Mondtam már hogy édes a mosolya ?
-Semmit,csak hogy a barátnőd volt.Kedves lánynak tartom.-Miért?
-Csak azért kérdez felőle,mert még mindig nem heverte ki hogy szakítottak.-nevetett Louis.
Kérdőn néztem Harry-re de ő rezzenéstelen arcot vágott.
-Louis te is tudod hogy ez hülyeség.-védekezett.
-Nekem ezt nem meséled be!-nevetett Louis-mindenki tudja hogy mikor egy hónapja szakítottatok akkor...mindegy hagyjuk.
Nekem ez már végkép furcsa volt. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni.
-Louis miért nem fejezted be a mondatot?
-Mert hazudik.-mondta Harry mérgesen de inkább Louisnak szánta mondatát mint sem nekem.
Furcsa társaslgásunk után lassan megérkeztünk a repülőtérre és felszáltunk a vasmadárra.
A repülőn majdnem mindenki elaludt,és már csak én és Niall voltunk fent.
Kínos csend.Niall enegm néz. Tudom hogy ebből nem lesz semmi jó. Nem kellett volna látnia reggel azt,amit látott.
-Lessa.-suttogott hogy ne ébressze fel a többieket.
-Igen?- a levegőt nehezen kaptam.Féltem hogy felhozza a reggel történteket és félelmem be is bizonyult.
-Mi történt ma reggel veletek...Harryvel? Nem úgy volt hogy...izé...testvérek vagytok?
Az arcomat a kezembe temettem . Ennél rosszab kérdést nem tudott volna feltenni?
-Óh te kicseszett jó ég !! -tátotta el a száját idegesen.
Rájött hogy mi tényleg testvérek vagyunk.
-Sssssh! Még felébresztessz valakit.
-De ugye tudod hogy ez vérfertőzés?
-Niall kérlek!-mondtam suttogva de már lassan sírva fakadtam a sok stressztől.
-Sajnálom.
-Ugye nem mondod el a többieknek?-néztem rá boci szemekkel,mikből lassan kifolyt egy könycsepp.
-Megígérem.-közelebb jött hozzám és megölelt.
-De mégis hogyan tudtál belezúgni?Hiszen..-kérdezte Niall.
-Nem tudom..én ... nem akartam hogy ez legyen és pont akkor akartam Harry-nek elmondani ,hogy ez így nem jó amikor megjelentél. Csak egy bökkenő van.Nem hagyta hogy elmondjam ,mert megcsókolt.
-Ennek...ennek nem lesz jó vége.
-Tudom.
Ezután már nem szóltunk egymáshoz és a kínos csend már többé nem volt kínos . Niall vállára fektettem a fejem és elaludtam.

Pár órával később leszált a gépünk Rio De Janeiro-ban . Sosem gondoltam hogy eljutok ide is de megtörtént.Nem voltam nagy rajongója egy városnak sem de Rio mindig a kedvenceim közé fog tartozni.Igaz,boldog voltam hogy itt lehetek ezen a gyönyörű helyen,de mégis ezer gondolat fájdította a fejem.
Mit akart mondani Louis az autóban? Miért tagadja Harry hogy nem lépett túl Tayloron? De ha nem lépett túl akkor,miért fájdítja a szívem?A lelkem mélyén egy kicsit dühös voltam Harryre mert nem mondja el nekem a teljes igazságot de nem tehettem ellene semmit hiszen nem állhatok elé hogy "Hé Harry tudom hogy valamit nem mondassz el nekem  és ez idegesít" mondattal.
Leraktuk a cuccunkat a szállodában és most,direkt nem Harry-nél alszom hanem Niall-nél.
Harry amikor Niall-t választottam ,előszzör megleődött aztán pedig elszomorodott.
Muszály hogy ne jöjjön rá senki a bandából hogy mi.....értitek. Najó ez már szánalmas,de félek hogy elítélnének.
Niall szívesen fogadott, és jó volt vele egy szobában lenni ,azon kívül hogy az összes kajáját (ami megfelel egy hűtőnyi mennyiségnek) nem pakolta el maga után.
-Niall ugye tudod hogy ez undorító?-kuncogtam amikor a maradék Pizzá-ját  megtaláltam az ágyam alatt.
-Igen,de azt is Lessa hogy te egy tündér vagy és eltakarítod.-kacsintott rám a fürdőből miközben éppen a fogát mosta és alig lehetett érteni azt amit mond.
-Óhh Niall...najó,de csak mert úgy szeretlek.-nevettem.
Beszélgetésünket Harry zavarta meg amikor benyitott a szobánkba.
Nem lépett be csak a fejét dugta be az ajtó mögül.
-Öhmm...Lessa tudnál egy kicsit kijönni?
Eénézést kértem Niall-tól aki csak ráncolta a szemöldökét, és kimentem Harryhez.
Harry amint kiléptem a falnak nyomott és megcsókolt de én tiltakoztam.
-Mi a baj?
A fejemet ráztam.A szemöldökét felhúzta és a válaszomra várt.
-Az hogy titkolózol...és azon kívül minden.
-Nem is titkolózom.
-Látod Harry? Most is hazudsz.-szomorodtam el.
-Rendben. Kérdezz bármit és válaszolok.
-Hmm...a kocsiban Louis mit akart mondani?
Harry elhúzta a száját és beletúrt a hajába. Idegesnek tűnt és vártam de nem válaszolt.
-Harry ez így nem jó.-Fogtam magam és már nyitottam is volna az ajtót hogy visszamehessek Niall-hoz de ekkor,egy erős kéz vissza rántott.
-Mi van már Harry?!-kiabáltam rá mert elegem lett ebből az egészből.
-Elmondom.
-Halgatlak.
-Tudod...miután Taylor és én szakítottunk...hát...inni kezdtem. Inni kezdtem ,és majdnem meghaltam.
A szám egy óriási O alakot öltött. Mostmár értem miért nem akarta elmondani.
-Mi? Mi az hogy ..majdnem meghaltál?
-Túl sokat ittam...és bevettem rá egy gyógyszert. De egyáltalán nem szándékosan csak...nagyon fájt a fejem és...
-Harry...Harry nekem ez túl sok. Hagyj most kérlek.-Egy könycsepp lefolyt az arcomon.
Visszamentem és becsaptam magam után az ajtót.
-Elmondta?-kérdezte Niall.
-Igen.-töröltem le a sós könnycseppet az arcomról.-De hiszen mégis hogy?
-Teljesen véletlenül...én találtam rá a házában még a turné előtt.Aztán jött a hívás . Felhívta a barátnőd az apját..apátokat. Úgy gondoltuk jót tenne neki ha megismerkednétek,de aztán most beléd zúgott.Vagy mi.-akadozva beszélt.