5.fejezet-beteg dolog

Elősször is köszönöm a megtekintéseket és a feliratkozásokat. Sajnálom hogy ennyit kellett várnotok a részre. Remélem tettszeni fog . Hideg-meleg kritikát most is szívesen várok .

Miután elszakadtunk egymástól,levegőért kapkodva néztünk egymás szemeibe hatolva.
-Hogy csinálod?-kérdezte Harry
-Micsodát?
-Hogy ennyire megbabonázol.
-Ha...Harry mi...testvérek vagyunk.-dadogtam
-Mondtam hogy engem nem érdekel, ha te is úgy érzel mint én.
-Ez olyan bonyolult,hiszen csak pár napja ismerjük egymást.-sóhajtottam
-Mi bonyolult ezen? Láttam hogy neked is tetszem... Vagy tévedek?
Nem válaszoltam csak a cipőmet néztem hiszen ez az egész olyan kínos volt. Harry közelebb lépett hozzám, és a mutató ujjával az állam alá nyúlt hogy elérje hogy a szemébe nézzek.
Az ajkai megint rohamosan közeledtek az enyémhez,viszont most időben elléptem előle.
-Harry nem is tudod mennyire szeretném hogy megcsókolj, de értsed már meg végre hogy ezt nekeünk egyszerűen nem szabad!
Harry szomorúan nézett rám.
-Olyan jó lenne minden ha...
Nem tudta befejezni a mondatát mert megtettem helyette.
-Ha nem lennénk testvérek. Tudom.
Azon töprengtem mi lenne most a helye út,ebben a helyzetben. Hagyjam itt Harryt és próbáljam meg elfelejteni a csókját és a nézését? Ami igazából lehetetlen...
Esetleg maradjak és ne foglalkozzak azzal hogy a rokonom?De mi van ha teljesen bele szeretek?
-Harry szerintem nekünk többet nem kéne találkozni...
-Miről beszélsz?-nézett rám szúros szemekkel
-Ha egymásba szeretünk annak rossz következményei lehetnek,rád és a bandára nézve is.
-De...
-Tudod jól hogy úgyis csalódás lenne ennek az egésznek a vége... és nekem márnem kell több csalódás.
Megfogtam a táskámat hogy elkezdjek pakolni.
-Kérlek,ne menj el!-könyörgött Harry .
-Muszály,hiszen ez az egész olyan lett mint egy szappanopera.-keserűen nevettem
-Csak ma éjszakára maradj...kérlek!

                                                           Harry szemszöge
Vissza idéztem amikor elősször megláttam Lessa-t a reptéren. Emlékszem könyörögtem magamban hogy ne ő legyen a testvérem.Félre értés ne essék,nem azért mert esetleg csúnya vagy unszimpatukis, hanem mert olyan gyönyörű volt és elbővölő hogy elfelejtettem levegőt venni amikor bele néztem a szemébe.
Nem bírnám elviselni hogyha elmenne.
-Nem tudom ...nem hiszem hogy jó ötlet lenne ha itt maradnék,de ezt már mondtam Harry!
-Ha elmész akkor megyek veled!
-Nem is ismerjük egymást Harry. Miért akarod hogy ennyire maradjak?
-Mert én már első látásra beléd szerettem.
Lessa kesrűen felnevetett.
-Ez beteges.
-Akkor beteg vagyok,viszont te is Lessa!
-A betegséghez gyógyszerre van szükség és ebben a pillanatban a haza utazásom megfelelel a gyógyszer hatásával. Felejts el Harry, a te érdekedben.
Elindultam Lessa felé. Addig próbálkozok amíg itt nem marad. Megfogtam a combjánál fogva és felemeltem a derekamhoz a testét ,közben pedig a falhoz nyomtam és megcsókoltam. Elősször megpróbált nem vissza csókolni de nem bírta túl sokáig.
Csak akkor szakadtunk el egymástól amior levegőt kellett vennünk. Azt hiszem ő is érez irántam valamit csak, kérdés hogy mit.
Még mindig erősen magamhoz szorítottam a lányt viszont lefektettem az ágyra és úgy csókoltam tovább.
-Most ne törődj semmivel kérlek.-mondtam miközben egy pillanatra elszakadtunk egymástól.
Lessa bólintott és én pedig le vettem róla a pólóját.
-Harry ezt nem még nem akarom.
-Nem fogunk lefeküdni.-mosolyogtam az ijedt lányra.
Engedte hogy levetkőztessem alsóneműig és ő pedig elkezdte kigombolni az ingemet. Remegett a keze ezért segítettem neki.
Egymást csókolva feküdtünk az ágyon félmeztelenül.Alig tudtam levegőt venni .
                                                      Lessa szemszöge

Nem is tudom hogy kerültem ebbe a helyzetbe Harryvel de nem is érdekelt. Az életet élvezni kell akkor is ha nem helyesen éled.
Harry megpróbálta levenni rólam a melltartómat de ezt nem engedtem.
-Ha..Harry azt mondtad hogy nem...
-Hagy vegyem le...kérlek.-suttogta a fülembe.
-De nem szeretném.
Bólintott egyet és folytatta a csókunkat. A csodálatos kezét az arcomra helyezte, miközben a csókjai egyre lejjebb vándoroltak egyenesen a nyakamhoz.
A bőröm minden forró érintésétől bizsergett és nem bírtam egyenletesen levegőt venni pedig semmi különöset nem csinált velem hiszen csak csókolóztunk.
Később pedig egymást ölelve aludtunk el. Végre azt éreztem hogy boldog vagyok, de ennek a boldogságnak még sok  következménye lesz .