4.fejezet-Egy bűnös érzés

Furcsa de reggel arra ébredtem hogy nincs mellettem Harry így gyorsan felvettem egy pólót és egy kertésznadrágot hogy megkeressem. Nélküle is eltudom magam foglalni de végülis miatta vagyok itt.
Az asztalon hagyott egy kis üzenetet és egy kávét sütivel.
 "Elmentem .Valamit el kell intéznem de hoztam neked reggelit.Egyébként cukin alszol.xx H."-állt az üzenetben.
-A kis bók miatt elpirultam de eldöntöttem magamban hogy ez így nem mehet tovább hiszen a testvérem és nem érezhetek iránta semmit csak testvéri szeretetet.Gondoltam arra is hogy biztosan csak napszúrást kaptam és azért  tettszik a saját testvérem de rájöttem hogy ez nem a napszúrás miatt van .
Mivel Harrynek  úgyis dolga van én gondoltam megkeresem a banda többi tagját így le mentem a szálloda éttermébe ahol a 4 srác reggelizett.
-Sziasztok!-köszöntem nekik mosolyogva.
-Lessa! De jó hogy itt vagy, épp akartunk szólni hogy gyere reggelizz velünk de aztán inkább úgy döntöttük hogy hagyunk még aludni viszont ezek szerint nem alszol.-mondta Liam.
-Nem. Általában korán kelek. Harry nem tudjátok hová ment?
-Azt hiszem neked ment venni valamit. De ezt nem szabadott volna elmondanom.-Mondta Niall mosolyogva.
A szemöldökömet felhúztam és furcsáltam ezt az egészet de leültem a fiúk mellé és mivel nem voltam éhes,most csak néztem ahogy falatoznak.
-És miért vásárol nekem bármit is? -kérdeztem a többiektől.
-Nekem azt mondta hogy vesz neked valami ruhát a Brit Awards-ra.-mondta Zayn.
-Mi? Milyen awards-ra?
-Brit Awards . Harry szerint nem hoztál magaddal olyan ruhát ami az Awards-ra megfelelne és téged is szeretett volna vinni magával vásárolni csak nem akart felébreszteni viszont többet nem mondott.
-De nekem erről nem is szólt.Mármint erről az Awards dologról.-esett le az állam.
Én nem akarok egy ilyen dologra elmenni mint a Brit Awards hiszen ott egy csomó ember van és köztudott hogy nem vagyok valami emberszerető tipus.
-Miért ? Nem szeretnél jönni? -kérdezte Louis csodálkozva.
-Hát.....nem tudom.-mondtam sóhajtva.
-De olyan jó lenne ha jönnél!-Mondta Niall.
-Aranyos vagy de nem nagyon szeretek sok ember között lenni.-mondtam Niall-nak .
-Harry nagyon csalódott lesz meg persze mi is. -Mondta Louis szomorúan .
-Mivel tudnánk elérni hogy elgyere? -Csillant  fel a szeme Zayn-nek.
-Ömm.....nem tudom. Hogy érted?
-Arra gondolok hogy például ha eljössz akkor össze kócolhatod a hajamat.
-Hmmm.....igazán csábító ajánlat de nem hiszem hogy eléggé megérné.-nevettem.
Zayn kinyújtotta rám a nyelvét és ő is elkezdett nevetni.
-És ha megeheted a reggelim?-kérdezte Niall.
-Kár hogy nem vagyok éhes.-nevettem Niall-on is.
-És ha kifesthetsz minket nyuszinak?-kérdezte Louis.
-Nyuszinak?-hírtelen elkapott a nevetőgörcs a furcsa ötletek hallatán.
-Igen,nyuszinak.
-És Harry-t is kifesthetem? -kérdeztem.
-Persze ! De ahoz el kell jönnöd az awards-ra!-mosolygott Louis.
-Jó. Akkor megbeszéltük hogy kifesthetlek titeket nyuszinak viszont nyuszi jelmezt is fel kell vennetek.-próbáltam nem nevetni.
-Én mindig is be akartam öltözni egy állatnak. Mondjuk nem pont nyuszinak de az is megteszi. -Mondta Niall.
-Egyébként Harry mikor jön vissza? Nem mondta?-kérdeztem.
-Mostmár szerintem mindjárt itt lessz .-Mondta Zayn.
Zayn-nek igaza volt mert Harry öt percen belül meg is érkezett és leült közénk enni.
-Nem kéne elmondanod valamit? -kérdeztem tőle.
-Őőő......mire gondolsz? -kérdezte és közben a többieket nézte elég szúros szemmel. Gondolom rájött hogy elmondták hogy hol volt mostanáig.
-Arra gondolok hogy miért nem szóltál az awards-ról?
-Srácok mi már  jól laktunk úgyhogy szerintem  megyünk is . Este az Awards-előtt találkozunk a szálloda előtt.-Mondta Liam.
-Rendben!-mondtuk egyszerre Harryvel.
Miután a banda többi tagja egyedül hagyott  minket folytattuk beszélgetésünk.
-Azért nem szóltam mert aludtál.-mosolygott.
-Jó,és mi van ha nem akarok menni?
A srácokkal folytatott nyuszis társalgásunk után biztos hogy megyek viszont szerettem volna látni Harry reakcióját.
-Erre nem gondoltam. Azt hittem szeretnél velem lenni mert hogy testvérek vagyunk  meg a díjátadó szerintem jó szórakozás.
-Nem az a lényeg....nem nagyon szeretek túl sok ember közé menni.
-Ohh...... akkor ezek szerint nem jössz? -szomorodott el.
-Sajnos muszáj mert megegyeztünk a bandával hogy ha elmegyek akkor kifesthetlek titeket nyuszinak.
-Nyuszinak? -húzta fel a szemöldökét .
-Louis ötlete volt.
-De én cica akarok lenni!
-Mondd csak Harry hány éves is vagy? -kérdeztem nevetve.
-Huszonegy.
-Pedig nem annyinak tűnsz .
-Mért mennyinek tűnök?
-Hmm.......talán olyan 12 évesnek.-kuncogtam még mindig.

                                                                          ***
-Harry ezt igazán  nem kellett volna! -mondtam miközben Harryvel már fent voltunk a hotelszobában és megmutatta azt a gyönyörű  ruhát amit nekem vett.
-De hiszen nem hoztál magaddal ruhát csak ilyen fiús cuccokat.-mondta
-Hey! Ne cikizd az izlésem.-nevettem.
-Ez a ruha pont olyan csodálatos mint te.-mondta a fülembe suttogva és rám mosolygott  az utánozhatatlan a gödröcskéit felhasználva ellenem.
A szívem kihagyott egy ütemet ahogyan a leheletét éreztem a bőrömön és megremegtem.A bőröm libabőrös lett.
Harry felfigyelt a reakciómra.
-Mi volt ez?-kérdezte mosolyogva.
-Mi?
-Hát ez a remegés.
-Csa..csak .....nem tudom. Egyszerűen annyi hogy nem vagyok az a szociális tipus aki ilyen közel engedett volna magához bárkit is mint most téged.
-Oh..értem.-nevetett.
-Most mit nevetsz?
-Semmi csak te olyan.... furcsa vagy.-mosolygott.
-Igen ezt már sokat hallottam, de mostmár igazán elkezdhetnél készülődni mert egy óra múlva lent kell lennünk a megbeszélt helyen hogy indulhassunk.-mondtam kicsit dühösen mert azt mondta hogy furcsa vagyok.Nincs bennem semmi furcsa.
Kérésemet teljesítve elkezdett öltözködni csak az a baj hogy előttem. A fehér pólóját levette és felvett helyette egy másik szintén fehér színűt. A tökör előtt öltözködött háttal álva nekem , viszont én a tükörből láttam mindent amit ő is tudott. Csak álltam és néztem. Nem tudom miért . Olyan szép teste van hogy azt jó érzés bámulni. A fehér pólóra felvett egy fekete blézert és késznek nyilvánította magát.
-Most hogy nyálcsorgatva megbáultad ahogy felöltözök te is elkezdhetsz öltözni.-mondta nevetve.
-De én nem is bámultalak!-tiltakoztam.
-Óhh láttam én mindent abból a tükörből.-nevetett.
Én csak ráztam a fejemet és  kimentem a fürdőszobába átöltözni.
Mi történik velem? Én nem szoktam fiúkat nézni és nem szoktam díjátadókra menni.
A ruhába sikeresen beletuszkoltam magamat aztán pedig csak egszerűen kifésültem a hajam.Sminket nem kentem magamra mert úgy gondoltam hogy nincs értelme .
-Harry,indulhatunk ha gondood . -léptem ki a fürdőböl.
Nem tudom miért de O alakot formázott a szája ahogy meglátott és csodálkozva nézett. Talán ilyen szörnyen néznék ki?
-Lessa ....öhmm ez a ruha csodásan áll. Gyönyörű vagy.-mondta kissé elpirulva.
Mi ez a furcsa légkör közöttünk? Testvérek vagyunk de mindketten érzünk valamit ami nem testvéri?
-Köszönöm.-mondtam kissé zavartan.
-Indulhatunk?-kérdezte és megfogta a kezem .
Bólintottam és elindultunk a szálloda fölcintjére a bejárathoz ahol találkozunk a banda többi tagjával hogy együtt menjünk a díjátadóra.

-Végre megérkeztetek! Már azt hittem sosem értek ide.-mondta Louis.
-Nagyon szép vagy ma.-Mondta Niall.
-Köszönöm .-mosolyogtam rá.
-Akkor szerintem induljunk . Kint vár ránk az autó.-mondta Liam.
A többiek bólintottak egyet, és egy szempillantás alatt már az autóban ültünk.
Az út nem volt hosszú a Radio City Music Hall-ba ahol a dijátadó lesz.
Harry kisegített az autóól és a fotósok,ujságírók már ott áltak mindenre készen álva.
Harryt és a többeket is agyon kérdezgették és fotózták.
-Ki ez a csinos hölgy ön mellett? A barátnője?Van maguk között valami? Honnan smerik egymást?-kérdezte ezeket az egyik riporter.
Harry csak annyit mondott hogy "Nem kívánok nyilatkozni" és tovább mentünk be az épületbe.
Az épület teki volt emberekkel és szerintem nem is kell elmagyaráznom hogy hogyan éreztem magam emiatt. Alig kaptam levegőt és elsápadtam.
-Jól vagy? Lessa? !-Kérdezte Harry aggódó szemekkel.
-Nem igazán.-fogta a kezem és én pedig szorítottam.
-Mit érzel? -kérdezte még mndig borszasztóan aggódva.
-Nem nagyon kapok itt levegőt.
-De csak most érkeztünk és nem mehetünk el!Mit tegyek hogy jól legyél?
-Csókolj meg.-suttogtam úgy hogy ne haljja.
-Mi?
-Semmi . Szerintem mindjárt megszokom a sok embert és jobban leszek.
-De mit mondtál az előbb? Nem hallottam jól. Szerintem.
Ó te jó ég. Hallotta a suttogást? Remélem nem.
-Ühmm ... már nem tudom.-játszottam az értetlent.
Bólintott és már nem kérdezett többet . Még indig fogta a kezem és úgy ültünk le az egyik asztalhoz.
Az azstalunkon volt innivaló amit megihattam és kicsit tényleg jobban lettem.
Nagyon sok híres ember volt ezen az Awards-on . Volt akit ismertem közölük és imádtam is és volt akit nem nagyon szerettem.
 A fiúkat a díjátadó vége fele hívták fel a színpadra a "Legjobb banda" címet nyerték meg.
Elmondták vagy 1 milliószor hogy mennyire köszönik a rajongóknak mert ők juttaták őket ide és mennyire szeretik őket aztán pedig átvették a díjat és vissza ültek mellém az asztalhoz.
A rosszullétem szinte teljesen elmúlt mire a fiúk már a díjakat is átvették.
-Lesz egy buli az awards után ahol a többi sztárral ünnepeljük a sikereinket. -mondta Harry.
-És?
-Azt szeretném hogy elgyere mert beszeretnélek mutatni pár embernek.
-Harry.-sóhajtottam.
-Tudom hogy utálod az embereket de ez így nem jó!-mondta.
-De én nem is utálom az embereket.Én csak rosszul vagyok tőlük.
Harry elkezdett nevetni és én is mosolyogtam rajta hogy milyen édesen nevet.
-Akkor eljössz?-kérdezte.
-Nem tudom.... Mikor lenne vége a bulinak?
-Hajnalban de nem tudom pontosan mikor.
-Nem . Nem hiszem hogy elmegyek.
-De nemár Lessa. Akkor sem jönnél el ha éjfélkor hazaviszlek? Én sem maradok de csak akkor ha eljössz és velem leszel.
Felhúztam a szemöldököm. Miért akarja ennyire hogy menjek?
-Oké elmegyek de ne lepődj meg ha megint rosszul leszek és azért kell majd haza vinned.
Ő csak mosolygott és bólinttt egyet.


Az Awards-nak vége lett és a sok híresség beszált az autójába és elment.
-Hova mennek?-kérdeztem Harryt.
-Hát a buliba ahova mi is .-mosolygott.
Mitől van mindig ilyen jó kedve?
-Ohh. Az nem itt lesz?
-A díjátadón? Nem , nem itt.-nevetett.
-Kérlek ne nevess ki.
-A party egy munkatársam házában lesz.
-Azt akarod mondani hogy az egyik énekesnél? -esett le az állam.
-Úgy tudom Ed-nél lesz. Miért?
-Harry tudod én még mindig csak egy sima lány vagyok. Semmi hírnév. Le esett? Milyen Ed? Ed Sheeran?
-Bocsi. Igen Ed Sheeran.
Az arcomon egy nagy mosoly keletkezett. Imádom Ed Sheerant már nagyon rég óta és most éppen a házába tartok.
Közben mi Harryvel és a többiekkel a bandából,már megint az autóban ültünk és a buliba tartottunk.
Ezeknek a srácoknak hihetetlen hogy mennyire gyors az életük. Egyik pillanatban koncerteznek a másikban pedig egy díjátadón vannak utána pedig bulizni mennek . Hol marad még idejük másra? Példéul a szerelemre.

Ed háza óriási volt. Beléptünk az ajtaján és mindenkit kedvesen köszöntött. Nem voltunk sokan mivel nem mindenki jött el ide a díjátadóról. Szerencsére.
-Szia Ed vagyok.-mondta miközben Harry melett áltam .
-Szia Lesssa vagyok ,Harry ...
Nem tudtam befejezni a mondatom mert Harry tette az helyettem.
-Ő az egyik nagyon jó barátom.-mondta Harry Ed-nek.
Miért nem mondta el hogy testvérek vagyunk? Szúrósan és meglepődve néztem Harry-re.
Miután Ed elment a többi vendéget üdvözölni kérdőre vontam Harryt.
-Mi volt ez? -kérdeztem felháborodva.
-Nem akartam hogy tudja hogy a testvérem vagy.
-Ennyire ciki vagyok? Szégyelsz?
-Nem! Dehogyis!
-Hát akkor?Mi a baj azzal hogy a testvéred vagyok?
-Minden. Minden baj. Az hogy nem csókolhatom meg azt a puha ajkadat,az hogy nem mondhatok neked szerelmes bókokat,hogy nem ölelhetlek,hogy nem tudhatlak minden egyes percben magam mellett és hogy nem szerethetlek úgy ahogyan akarlak.
A levegőt olyan szaporán vettem mintha futottam volna. A szívem mintha nem is dogogna. A szám O alakú lett. Várjunk csak ...mit mondott az előbb?
-M...mi? -kérdeztem remegő hangal.
-Tudom hogy most teljesen betegnek nézel mert a testvérem vagy és tettszel nekem de nem tehetek róla és el kellett végre mondanom mert nem bírtam tovább.
-É..Én enm bírok tovább itt maradni.-mondtam és kiléptem Ed ajtaján a friss levegőre. Gyorsan elkaptam egy Taxit és vissza mentem a szállodába.
Ez nekem túl sok volt. A díjátadó,a buli, a rosszullét, és még ez a vllomás is . Nem tudom  mi tévő legyek. Megismertem a világsztár öcsémett aki most egy szerelmi vallomással ált elő . Eddig semmi nyoma nem volt annak hogy tettszem neki. Mi van ha csak átver  hogy megvicceljen mert észrevette hogy nekem viszont ő tettszik?
Ez az egész egy kész vicc. Egy rémálom. Miért kell hogy testvérek legyünk? Miért?
Miért kellett egy olyan fiúba így bele szeretnem aki a rokonom? Ez a sok kérdés nem hagyott nyugodni és egyre rosszabbul éreztem magam . Ahogy felértem a szállodai szobánkba olyan egyedül éreztem magam. Eddig ilyent még sosem éreztem mivel mindig is szerettem egyedül lenni.De most valami hiányzott mellőlem vagy inkább valaki. Harry nagyon hiányzott és az ölelése.
Az az igazság hogy én is szeretem.
Lezuhanyoztam mert azt gondoltam hogy az megnyugtat de nem tette. Felvettem a cuki pizsamámat és befeküdtem az ágyba. A gondolataim csak úgy egszerűen arra késztettek hogy sírjak. Utálok sírni. Miét teszem? Végülis nincs rá okom. Egyszerűen ez egy őrült érzés amit Harry iránt érzek és meg kell szűnnie vagy nagy baj lehet belőle . A legnagyobb hiba az ha szerelmes vagy a testvéredbe.
Belezokogtam a párnámba amikor meghallottam hogy az ajtó kinyílik.
Harry volt az.
Láttam hogy neki is elég pirosak voltak a szemei . Vajon ő is sírt? Nem hiszem.
Ő viszont észre vette a gyengeségem jeleit.

-Lessa ugye nem? Ugye nem sírtál?
-Miért Harry ? Miért csodálkozol?Hiszen most vallotad be nekem hogy tettszem neked.
-És ennyire utálsz?
-Ó Harry ha tudnád hogy mennyire nem! Ha tudnád mennyire megszerettelek!-megint kitört belőlem a sírás miközben ő elém lépett. Velem szemben állt.
-Akkor miért sírtál?
-Mert testvérek vagyunk!
-És te úgy szeretsz engem mint egy testvért?
-Nem, és pont ez a baj.
Nem bírtam tovább. Megöleltem és a vállába sírtam ő pedig vissza ölelt.
-Szeretlek!-mondta.
-Énis.
Mikor abba hagytam a pityergést  Harryre néztem . Egymás szemét fürkésztük és próbáltuk eldönteni hogy mire gondolhat most a msáik. Harry szája egyre közelebb került az enyémhez.
Mikor már majdnem megcsókolt elkaptam az arcom ,így csak egy puszit tudott adni.
-Miért nem csőkolhatlak meg?
Elfordultam így háttal áltam neki.
-Mert ezt nekünk nem szabad Harry.
-De engem nem érdekel mit szabad és mit nem!
-De ez....
Nem tudtam befejezni a mondatomat mert magával szembe fordított és megcsókolt.
Szenvedélyesen és szeretetből csókolt én pedig vissza csókoltam. Mi történt velem?
Be engedést nyert a nyelveivel a számba. Olyan jó érzés vot voszont egy bűnös érzés.

3.fejezet - féltem hogy bajod esik

A  New York-i koncert után a bandával még maradtunk pár napot a városban és megbeszéltük hogy a banda meg én elmegyünk a tengerpartra .  Ez az ötlet nem tettszett mivel nem tudok úszni és nem is nagyon szeretek  olyan ruhában mászkálni ahol kilátszik a csuklóm ami tele van régi vágásokkal.

Persze már nem vágtam magam de a nyomai még ott voltak azoknak a rossz emlékeknek.
A nap sütött és a tengerparton szerencsére nem is voltak sokan. Gondoltam elmegyek átöltözni az egyik fülkében ami a parton volt  amikor Harry rám szólt.

-Hova mész Lessa?
-Átöltözök.
-De azt a hajón is megtudod tenni nem?
-Ha...hajót  mondtál?
-Aha -bólintott mintha semmi különös nem lenne ezen.
Meglepődtem de követtem Harry-t és a többieket . A hajó nem is olyan sok séta után a szemem elé tárult. Azta. A szám felvett egy O alakot és úgy néztem azt az elég nagy yacht-ot amire mindjárt felszállok mint egy hülye.
-Na mi az ? Nem jössz?  -kérdezte Harry aki észrevette hogy még mindig egy helyben állok miközben ők már szállnak fel a yacht-ra.
-Öhmm ...de jövök. -Mondtam és elindultam énis utánuk.
Pár percel később mikor már mindenki fent volt a fedélzeten akkor elindult a yacht. Mivel hírtelen indult el a hajó elestem viszont mellettem ált Harry így sikerült párnának használnom.
-Áu !Ez fájt .-mondta Harry olyan hangon mint egy nyávogós kislány miközben még mindig a földön feküdt én pedig kényelmesen ültem a hasán mintha egy fotel lenne.
-Sajnálom. -nevettem az ügyetlenségemen.
-Én nem annyira mert legalább így te nem ütötted meg magad-mosolygott rám és a gödröcskéi megint elvarázsoltak.
Hogy lehet valaki ilyen édes? Miért gondolkozom már megint ezen mikor ő a testvérem?
Gondolatmenetemet Harry zavarta meg .
-Tudod Lessa tudom hogy kényelmes a hasamon ülni de azért igazán leszálhatnál. -nevetett.
Kinyújtottam rá a nyelvemet de feltáőászkodtam a melkasáról és elindultam a megnézni mi jótcsinálnak a többiek.
Mindenki a vízben van. De jó nekem.
-Lessa nem jössz be a vízbe?! -kiabált fel a vízből nekem Niall.
-Szerintem én kihagyom! -válaszoltam.
-Naa! Nélküled ez nem is olyan jó buli! Gyere csak be ,nem bánod meg .
-Najó de csak ha...-mondani valómat nem tudtam befejezni mert Harry beleszólt.
-Nincs semmi kifogás! Menj és öltözz át én pedig majd a vízben várlak.-mosolygott rám.
-Persze főnők azonnal!-mondtam mérgelődve mert ő nem  parancsolgathat  nekem végülis én vagyok az idősebb.
Kerestem egy fürdőtszobát a hajón és átvettem a kétrészes sima fekete fürdőruhámat.
Nem nagyon szoktam hajókról le ugrálni mivel nem tudok úszni így még egy kicsit állni akartam a korlátnál viszont két kéz hátulról megfogott és hírtelen be lökött a vízbe.Enyhe szívroham.
Bezuhantam és a hírtelen ijedségtől vizet nyeltem amitől köhögnöm kellet a víz alatt így még több vizet nyeltem és utána már nem emlékszem semmire csak hogy egy nagy feketeség vesz körül.

Éreztem ahogy valaki megragadja a testemet és  megpróbál felvinni a hajóra.A hallottam ahogyan a nevemet ismételgetik de alig kaptam levegőt és nem volt erőm kinyitni a szememet. Tudtam hogy fuldoklom és túl sok vizet nyeltem le . Már lassan egyáltalán nem is vettem levegőt amikor valaki megcsókolt vagy szerintem inkább szájon át lélegeztetett. Biztos használt amit csinált velem mert egyszer csak a szemeim kipattantak és fekvő helyzetből hírtelen ülésbe rándultam. Köhögni kezdtem de már kaptam levegőt.
Mind az öten szinte már majdnem sírva ölelgetni kezdtek .Egyszerre mondtak mindenfélét például hogy mennyire megijedtek hogy meghalok.Harry azt mondta hogy sajnálja de nem tudom mit sajnál. Talán ő lökött be? Olyan gyorsan fújták a szavakat hogy alig értettem aztán amikor megnyugodtak én tettem fel egy kérdést.
-Mi történt? -kérdeztem.
-Nos , elősször is Harry nem tudta hogy nem tudsz úszni és belökött téged a vízbe de utána nem jöttél fel a felszínre vagy fél percig így Harry gyorsan utánad ugrott de te nem lélegeztélígy újra élesztett és most megint jól vagy -hadarta Niall mert még mindig kicsit megviselt volt a történtek miatt.
Én csak halgattam mi történt és le esett hogy akkor Harry csókolt meg vagyis  lélegeztett a száján keresztül. A mutató ujjammal hozzá értem az ajkamhoz ami forró volt. Még mindig a földön ültem Harryék pedig körülöttem és tanulmányozták minden mozdulatomat .
-Sajnálom!-mondta megint a bűntudatos Harry.
Ha tudná hogy nem is az jár a kis kobakomba hogy majdenem megfulladtam hanem hogy hozzá ért a szája az enyémhez...ha tudná.
-Nem mert é...én sajnálom hogy tönkretettem a napotokat.
-Nem te tetted tönkre hanem Harry!-mondta Liam és szúrosan nézett Harryre de nem csak Liam hanem mindenki.
-Szerintem haza kéne vinnem . -mondta Harry bánatosan.
Én max csak azért voltam szomorú hogy elrontottam a napot...vagy esetleg azért mert nem érezhettem igazán át hogy Harry megcsókol. Najó ez már tényleg beteges miken gondolkozok. Miért pont a testvérem tettszik és miért nem egy jóképű ismeretlen srác? Várjunk csak Harry pont az.
Harry segített felálni aztán pedig esküvői stílusban a felemelt és úgy vitt az autója felé amivel jöttünk.
-Harry! Igazán nincs szükség arra hogy vigyél. Tudok menni a lábamon.
Nem mintha nem élveztem volna hogy a karjaiban tudhatom magam de hát na.
-De én szeretnélek vinni .-mosolygott rám.
Nem tudom mit gondoltam abban a pillanatban de ahogyan a karjaiban vitt ,belefúrtam az arcom a melkasába ő pedig egy pillanatra megdermedt viszont utána még szorosabban fogott magához.
-Úgy féltem hogy bajod esik! Sajnálom. -mondta Harry .
-Mondtam már hogy nem haragszom hiszen megmentettél.-mondtam neki de már nagyon fáradt voltam így kábé bealudtam a karjaiban.
Éreztem ahogyan befektet az autójába és már csak akkor kelett felébrednem amikor felértünk a szállodai szobánkba mert fel szerettem volna venni a pizsamám.
Épp a meltartómat kapcsoltam ki amikor Harry benyitott a hálószobába ahol voltam.
-Úristen sajnálom! Kapta a szeméhez kezét Harry.
-Harry többet ne gyere be kopogás nélkül ha megkérhetem!-mondtam kicsit szégyenlősen.
Ki ment hogy nyugodtan befejezhessem amit elkezdtem. Nem vehette észre de beleharaptam az ajkamba és azt kívántam bárcsak ne lennénk testvérek.
Hogy lehet hogy valaki a saját családtagjához tud vonzódni?  Végülis furcsa. Vagy csak velem van valami baj...
-Mostmár bejöhetek?-kérdezte Harry az ajtó másik oldaláról.
-Gyere nyugodtan!
-Aranyos a pizsamád -nevetett .
Igen, mindig is szerettem a cuki dolgokat és ezt nem sokan tudják mert általában mindig fekete van rajtam de a pizsamákat imádom ha színesek és aranyosak.

-Ne merj csúfolódni-nyújtottam rá a nyelvem mint egy kisgyerek.
-Egy szóval sem mondtam semmi rosszat csak hogy aranyos és nekem nagyon tettszik.
Nem tudom miért de ezen kicsit elpirultam és mosolyogtam .
Rajta viszont nem volt semmi csak egy melegítő alsó és a szemeim végig pásztázták az egész felső testét amit ő is észrevett de nem mondott semmit.
-Na gyere menjünk aludni.-mondta.
-De még csak este hét van! Szerintem te nem vagy álmos.
-Hidd el énis elfáradtam a nagy újraélesztésben.-mondta .
Kihagyott egy ütemet a szívem a gondolatra hogy megcsókolt. Tudom hogy ez nagyon hülyén hangzik  hiszen a testvérem , de ez a fiú nagyon tettszik .
-Rendben menjünk-mosolyogtam és bebújtam az ágyba ő pedig mellém feküdt.
Én lehunytam a szemeimet és próbáltam aludni de nem ment hiszen éreztem hogy engem néz.Miért néz? Miért nem alszik?
-Harry?-mondtam neki csukott szemekkel miközben egymással szemben feküdve öleltük egymást.
-Hm?
-Miért nem alszol?
-Mert téged nézlek?
-Tudom, de mi olyan érdekes rajtam?
-Öhmm .... szép vagy.
Kinyitottam a szemeimet és rá néztem Harryre.
T...te is az va..vagy .-és mindketten elnevettük magunkat ezen a furcsa beszélgetésen.


Ha tettszett iratkozz fel! Köszi <33

2.fejezet -Ez a szeretet.

Harry továbbra is várta a válaszomat telefonon keresztül míg Charlie csak siettetett. Nem tudtam mit tegyek. Elmenjek egy fiúval aki ugyan a testvérem de nem ismerem, két hétre egy turnéra? Egyáltalán egy híres ember vihet a turnéra családtagokat?
-Kérhetem hogy siess ? Csak mert egy óra múlva indul a repülőgépünk .
-Vá...várj hogy érted hogy a miénk?
-Ha jössz, akkor a miénk. Magánrepülőgép.
Nem tudtam válaszolni mivel az én drágalátós barátnőm ki kapta a telefont a kezemből és úgy gondolta hogy majd ő válaszol helyettem.
-Persze hogy megy. Melyik reptérre vigyem?-kérdezte Charlie Harrytől.
Lebeszélték a telefonon az engedélyem nélkül hogy elmegyek Harrryvel a turnéra ami azt sem tudom hol lesz és a bőröndöm már az ajtóban hevert indulásra készen állva.Azt sem  tudom miért nem tiltakozom az ellen hogy elmenjek egyszerűen csak fúr a kíváncsiság hogy ki ez a testvérem. Vajon hasonlítunk egymásra?
Charlie ki lökdösött a házukból a taxihoz amit nekem hívott és én már majdnem indultam is volna amikor eszembe jutott még valami.
-Charlie !-Szóltam ki az autóból ami még nem indult el.
-Mi lessz a nevelőszüleimmel?
-Azzal te ne foglalkozz majd megoldom-mosolygott rám és ezzel az autó is elndult .
Az út nem volt olyan hosszú és mikor megérkeztünk tátva maradt a szám. Ez a Heatrow repülőtér,London legnagyobb repülőtere. Végülis mit gondoltam ? Hiszen Harry egy híresség .
Kiszáltam a taxiból,megköszöntem és kifizettem az utat ,aztán pedig elindultam Harry keresésére. Igazából nagyon ideges voltam hogy mit fog rólam gondolni és az idegességemet még az is fokozta hogy sehol nem találtam a fiút a ezen a nagy reptéren. Az eredménytelen keresgélés után leültem a repülőtér egyik padjára és elszomorodottan vártam valamire. Elmerültem gondolataimba és már azt hittem nem is jön el a titokzatos testvérem amikor valaki megbökte a vállamat . A hírtelen mozdulatra felkaptam fejemet s megpillantottam egy mosolygó göndör fürtös srácot.
-Te vagy Alessandra?
-Csak Lessa -mondtam neki szintén mosolyogva.
-Akkor szerintem induljunk. Bocsánat hogy nem értem ide hamarabb.-megfogta a bőröndömet és elvezetett a magángépünkhöz.
Mikor megláttam a gépet már ott is le esett az állam mert nagyon nagy ,de amikor belülről is megpillantottam akkor főleg meglepődtem. Nem gondoltam hogy ilyen magángépe van ,vagy inkább gépük mivel a repülőn még négy srác köszöntöttt . Még mindig nem voltam valami szociális tipus így max csak bemutatkoztam nekik. Megtudtam hogy a nevük Niall,Zayn,Louis és Liam. Mindegyik kedvesen mosolygott rám és megkérték hogy üljek le melléjük és Harry mellé.
Nekem ez a környezet teljesen új volt és még repülni is utáltam úgyhogy nehezen de elhelyezkedtem Harry mellett a bőr ülésen és vártam hogy elinduljon a vasmadár.
Csak ütünk és senki nem beszélt a másikhoz csak engem néztek. Ez elég zavaró volt hiszen utáltam ha néznek így megszólaltam.
-Miért néztek ennyire -mondtam mosolyogva.
-Biztos csak nem szoktuk meg egy ilyen szép lány jelenlétét.-mosolygott a szőke.
Elpirultam mert nem szoktam meg ha bókolnak.
-Nos, Harry még nem mondta el nekem hogy pontosan hova is megyünk . Megtudhatnám?
-Amerikába-mondta a  fiú akit azt hiszem Zayn-nek hívnak.
Ahogy meghallottam az állam nevét kihagyott egy ütemet a szívem. Amerika? De az nagyon messze van! Elsápadtam.
-Jól vagy? -kérdezte eléggé aggódóan Harry ahogy látta hírtelen rosszullétem jeleit.
-P..persze csak még sosem utaztam ilyen messze Londontól. Ja,és még repülővel sem.
-Tudjátok mit srácok? Tegyük emlékezetessé Lessa első repülését -mosolygott Harry a többiekre mire ők csak értetlenül néztek.
Harry megfogta a karom és óvatosan felhúzott elló helyzetbe . Niall is felállt és megnyomott valami gombot egy magnón mire elindult egy szám Olly Murs-tól azt hiszem a toublemaker .
Az ülőhelyek között volt egy kis hely ahova Harry magával húzott és elkezdett táncolni.
Most ezek táncikálni fognak a repülőn? Normálisak?
Harry elkezdett ugrálni és rázni a haját mint valami kattyant és én nem bírtam tovább. Elnevettem magam. Nevettem. Alig kaptam levegőt a nevetéstől. Később a többiek is elkezdtek táncolni amikor látták hogy ez tettszik nekem. Már a földön ültem és ott kuncogtam tovább amikor Harry felrántott maga mellé és megpörgetett hogy énis táncoljak.  Megfogta mind a két kezemet és úgy forogtunk a zenére mint két óvodás míg én még mindig nevettem. Ő is élvezte szerintem mivel mosolygott.
A táncikálásunkat az zavarta meg hogy a pilóta bemondta hogy ülljünk le a helyünkre mert indulunk.
Vissza ugráltunk még mindig táncikálva és pörögve a helyünkre . Nem szoktam táncolni úgyhogy Harry elég furcsa hatással van rám .A repülő elindult és a jókedvem hamar el tűnt, helyét pedig átvette a hányinger. Minden olyan dologban utazást ami a levegőben van ki nem állhatok mert rosszul leszek.
-Lessa jól vagy? -kérdezte megint Harry ahogy látta a sáőadt arcomat.
-Igen , persze csak nem nagyon szeretek repülni.
-Nem azt mondtad hogy még nem repültél soha?
-De igen, nem repültem még soha. Viszont mörfi törvénye hogy ami megtörténhet az megis történik .
-Azt akarod mondani hogy félsz hogy lezuhanunk?-nevetett.
-Ne nevess ki ! Annyira még nem vagyunk jóban. -mondtam komolyan.
-Jólvan . Mitől lennél jobban? -mosolygott rám  és megjelentek az arcán a gödröcskéi ami nagyon édesnek bizonyult .
-Öhmm ,nem is tudom talán alszok egyet.
Harry bólintott és kicsit arrébb ment hogy több helyem legyen . Nem sokára sikerült elaludnom és csak arra ébredtem fel egy pillanatra hogy Harry betakart egy takaróval . Kedvességén elmosolyodtam még csukott szemmel is. A többi srác is figyelt hogy ne hangoskodjanak és csak sutyorogtak ha beszéltek valamiről így elég mélyen tudtam aludni.
Arra ébredtem hogy valaki piszkálja a hajam . Kinyitottam a szemem és Harry pont egy tincset tűrt a fülem mögé.
Mikor meglátta hogy felébredtem elpirult. Miért pirult el? Furcsa.
-Öhm... csak fel akartalak ébreszteni mert megérkeztünk -mosolygott rám.
-Rendben -mosolyogtam rá és el is undultunk .
Végre leszáltunk a repülőröl de kint zughogott az eső . Mindig is imádtam az eső illatát így egy jó nagyot beleszippantottam a friss levegőbe és azon gondolkoztam hogy Harry hogy lett ilyen híres. Ciki hogy nem tudom hogy a saját öcsém hogy futott be? Persze hogy az.
Az eső egy perc alatt úgy eláztatott mintha a zuhany alól száltam volna ki. Körülnéztem és a  srácok még mindig a repülő ajtajában álltak kivéve Harryt tőlem pár méterre. Nem is figyeltem rájuk csak álltam az esőben és élveztem az illatát.Harry mellém lépett .
-Kijöttél az esőre-mondta kuncogva.
-Na nemmondod ? -nevettem énis .
-Énis utánad akartam menni de ahogyan láttam milyen jól érzed magad megáltam.
-De most mégis mellettem állsz -mondtam
-Igen ,mert csurom víz vagy . Tessék itt a kabátom.-mosolygott .
Olyan volt mint egy ázott kutya. A göndör hajából folyt a víz és ő megrázta mire én nevettem.
-Mi az srácok ? Cukorkából vagytok? -kiabálta oda Harry a többieknek akik még mindig a repőlő ajtajában álltak hogy ne legyenek vizesek.
Niall elindult síkitozva felénk mintha fájna neki az eső érintése aztán a többiek is követték.
Ha velük vagyok kicsit jobban érzem magam és ez szerintem azért van mert állandóan viccelődnek és mosolyognak ami rám is hatással van. Egy autó már várt ránk a reptéren kívül.
New York. Felismrtem a várost ahogy az autó elindult és láttam az utcákat.Hírtelen olyan jól éreztem magam a bőrömben.
Mostanáig éltem a kis unalmas életem és most hírtelen New York utcáit szelem öt sráccal és az egyik a testvérem. Hát nem ironikus?
Az autóban elővettem a telefont mert fontosnak találtam tudni egy s mást ezekről a srácokról és bepötyögtem a Google-ba hogy One Direction. Sokmindent olvastam róluk például hogy Harry egy nőcsábász és hogy Liam fél a kanalaktól . Ezek szerintem lényegtelen hülyeségek voltak szóval áttértem arra hogy hogyan futottak be és a többi és a többi.
Az autónk megált az előtt a szálloda előtt ahol ezt a két hetet töltöm. Harry hozta a bőröndömet és felkászálódtunk a szobánkba.
-Lessa, az az igazság hogy mivel csak az utolsó pillanatban tudtuk meg hogy jössz ezért csak öt szoba áll rendelkezésünkre mert nem maradt hely. Ebből kifolyólag valamelyikőnkel kell aludnod. Mi mind szívesen vagyunk veled -mosolygott rám Niall.
-Huh, biztos nincs még egy szoba?
-Nincs.-mondta Harry
-Rendben de én nem szeretnék a terhetekre lenni.
-Nem vagy a terhünkre -mondta Harry mosolyogva.
-Akkor szerintem Harrynél szállok meg -nevettem.
A többiek bólintottak és elindultak kipakolni. Én követtem Harryt a szobánkba ami jó nagy viszont csak egy egyszemélyes ágy van. Végülis a testvérem szóval nem okozna gondot ha vele alszom de azért mégis . Hiszen nem ismerem. Ez alatt az egy nap alatt is nagyon megszerettem Harryt viszont annyira még nem vagyunk testvéri kapcsolatban hogy egy ágyban aludjunk. Szerintem.
Leraktam a bőröndömet és elpakoltam mindent. Harry csak össze vissza bedobálta a fiókba a cuccait ami nem tettszett. Ő a földön gugolva folytatta tevékenységét én pedig mellé ültem és felajánlottam a segítségemet. Rám mosolygott és megköszönte hogy ilyen figyelmes vagyok . Igazából ő nem csinált semmit csak nézte ahogy "segítek".
-Mit fogtok ma csinálni? Pihentek vagy már ma is van valami munkátok?-kérdeztem Harry-t.
-Öhm nem, ma szabadnapunk van.-mosolygott miközben harapdálta a száját.
Harapdálta a száját és én elbambultam rajta. Miért nézem a száját? Lessa ő a testvéred! Figyelmeztetett a tudatalattim.
Harry észrevette hogy nézem és elmosolyodott nekem pedig az arcom vér vörös lett.
-Sz...szóval van kedved eljönni velem körülnézni a várossba hogy jobban megismerjük egymást? -mondtam kissé dadogva míg meg nem találtam a hangomat.
-Persze hogy van! Pont ezt akartam kérdezni énis . -mosolygott és megölelt ami nekem még elég új volt így le meredtem . Ő elhúzodott és nem értette miért nem viszonoztam az ölelést.
-Nem szoktam meg ha ölelgetnek -mondtam neki magyarázatként.
Értetlenül nézett.
-Nem vagyok túl szociális tipus.
-De azért anyukád gondolom szokott ölelgetni -nevetett, mire én elsápadtam.
-Nem, nem igazán.
-Miért?
-Mert már meghalt.
Hírtelen lefagyott a mosoly az arcáról.
-Ne haragudj. Nem tudtam hogy... részvétem.
-Nem haragszom -mosolyogtam rá de igazából fáj hogy felhozta ezt a témát.
Megfogta a kezem ami szintén váratlanul ért és fálált a földről engem is felsegítve.
-Van a szállodához közel egy nagyon jó fagyizó . Jössz ? -kérdezte gödröcskés mosollyal hogy eltérjen a témától.
-Fagyi? Ki nem hagynám!
Ezzel elkezdtünk futni ki a szobából onnan meg az utcára de igazából egyikünk sem tudta miért sietünk és pont ezért is nevettünk az egészen. A fagyizó tényleg elég közel volt és a futás után örültem hogy leülhetek.
-Milyen ízű fagyit kérsz? -kérdezte Harry .
-Epreset. Az a kedvencem.
Bólintott és kuncogott az izlésemen.
Pár percel később megérkezett a fagyival. Hozott nekem sima epreset,epres csokisat ,és csokisat eperrel.
-Harry ennyit megsem bírok enni -nevettem mikor leült mellém.
-Nem tudtam melyiket szeretnéd ezér hoztam mindből.
-Micsoda pazarló!-szidtam de igazából nem voltam dühös  és pont ezért el is mosolyodtam.
Harry össze kente az orromat a fagyiával és én visszakentem . Nagyon jól éreztem magam vele. Igazán megszerettem ezt a srácot.A testvéremet.
Fagyizás után haza mentünk mivel a gépünk is később szált le ezért már elég késő volt. Mondjuk New York éjjel nappal  világít és él de én elfáradtam és szerintem Harry is. Beléptünk a szobába és én háttal kifeküdtem az ágyon.
-Hozassak fel mégegy ágyat? -kérdezte.
-Ágyat felhozatni? -nevettem mert az egy bútor és nem lehet csak ide oda vinni ha csak nem össze csukható.
-Aha-bólintott.
-Nem , nem kell mivel testvérek vagyunk emlékszel?
-Jó de azt gondoltam hogy...
-Nem , nyugodtan aludhatunk együtt -nevettem.
Meggondoltam magam fagyizás után hiszen Harry a testvérem . Miért nem aludhatnánk együtt?
-Oké-mosolygott és beugrott mellém az ágyba .
Nem volt kedvünk pizsamát felvenni egyikünknek sem ezért utcai ruhában egymás mellett a sötétben pihentünk. Aludni nem nagyon tudott egyikőnk sem ezért beszélgettünk a félhomályban.
-Neked van tetoválásod? -kérdeztem meglepődve mivel még nem láttam egyiket sem .
-Van-mosolygott és megmutatta.
Levette a pólóját és megláttam a pillangót meg a madarakat. Nagyon tettszettek . Meg akartam érinteni de nem mertem.
-Megérinthetem?-kérdeztem.
Bólintott. Végighúztam az ujjamat a madárkákon és egyszer csak azt vettem észre hogy Harry elpirult.
Miért pirult el már megint?
-Nos,és neked van tetoválásod? -kérdezte és rápillantott a csuklómra. Ami ott várta meglepődött és egy szőrnyű szomoró pillantást vetett rám.
-Ez mi? -kérdezte.
-Harry , sokmindent nem tudsz az életemről mondtam a vágásokra célozva.
-De.. de ezt mikor?
-Mikor csináltam? Tizennégy évesen amikor a nevelő szüleim nem figyeltek oda. -suttogtam mert nem akartam sírni. Igen öngyilkos akartam lenni hogy újra láthassam az anyámat és azért mert akkoriban nagyon sokat ért fájdalom mindenfelől.
Elhúztam a kezemet Harrytől aki még mindig nem hitte el.
-De te egy olyan mosolygós lány vagy nem?
-Nem.
-Ne beszéljünk erről?
-Ne.
Többet már nem beszélt csak átölelt. Jól esett ahogyan a meleg teste hozzám ér és megnyugtat( mert nem vette vissza a pólóját).
Mi ez az érzés amikor vele vagyok ? Talán szeretem mert a testvérem és ha nem is együtt nőttünk fel..... nem tudom igazából.
Énis visszaöleltem és így aludtunk egész éjjel ami elég furcsa volt.

Reggel vagy inkább hajnalban pontosan 5órakor ébresztett minket az órája. El kell indulnunk a koncertjükre mert még próbálnak vagy tudom is én.
Lent a szálloda előterében találkoztunk a töbiekkel .
-Nem kell autó mivel majdnem itt van mellettünk a stadion -mosolygott rém Niall.
Tényleg közel volt de .... ez a stadion óriási . Elfér benne vagy 40ezer ember is ha nem több.
A színfalak mögött próbáltak Harryék táncolni ami nem is tánc volt hanem inkább hülyéskedés .
-Ez nem is próba ez egy nagy hülyéskedés! -mondtam nekik nevetve ahogy Harry félmeztelenül rohángált és a derekára rakta a kezét mint valami nő.
Milyen izmos teste van. Azta .
Úristen miken gondolkozol Alessandra Frewen ! Normális vagy? Ő a testvéred! Mondta a tudatalattim.

-De ez igenis próba -nevetett Harry is és kinyújtotta rám a nyelvét.
Niall megkérte hogy álljak be a furcsa táncukhoz és utánozzam őket.Természetesen nem akartam de rá beszélt és már utánoztam is azt a táncnak nevezett viccet amit előadtak.Ezen még Harry is nézett egy nagyot. Egy lány részéről nyagyon furcsa volt az amit ők csináltak de mindegy legalább jót nevettem.
Nagyon gyorsan el szaladt az idő és a fiúk már a színpadon álltak míg én a színfalak mögött maradtam és beszélgettem egy Lou nevű lánnyal és az édes kislányával akit azt hiszem Lux-nak hívnak.
Eléggé összebarátkoztam Lou-val aki mesélt nekem a srácokról én pedig az magamról és hogy miért vagyok itt miközben gyönyörűen befonta a hajam. Lux pedig megmutatta nekem a plüss cápáját . Ez a kislány tündéri. Tényleg nagyon kedves társaság vett körül de mégis éreztem valamit legbelül. Valami furcsát. Amikor Harry-ről beszéltünk valamit éreztem a gyomromban. Ez egy meleg érzés . Ez a szeretet. Ilyen gyorsan megsem lehet szeretni valakit  de mégis azt éreztem hogy szeretem. De nem tudtam eldönteni hogy azért e mert a testvérem vagy másért.

1. fejezet -A hívás.

Nos, talán a legelején kezdeném a történetem. A nevem Alessandra Frewen és Londonba élek. Az édesanyám meghalt még hat éves koromban, az apám pedig elhagyott így most a nevelő szüleimmel töltöm szerény kis életemet. Sokszor anyukámról álmodom, és arról hogy miért kellett megbetegednie és elhagynia, de mindig rájövök hogy nem ő hagyott el, hanem a sors vette el tőlem. Az apám pedig annyira gyáva és felelőtlen volt, hogy egyszerűen elment és újraházasodott. De ez már régen történt hiszen azóta eltelt tizenkét év. Most is elgondolkoztam ezen az egészen és nem is figyeltem oda az útra az iskola felé. Egy autó rámdudált mert majdnem átmentem a piros lámpán. Huh ,a biztonságom érdekében inkább nem gondolkodom ezen soha többet mert még a végén elütnek. Ma van az utolsó nap a suliból és utána nyári szünet. A nap erősen sütött és lehetett hallani ahogy a diákok újjonganak az iskola előtt hiszen végzősök lettünk! Végzős. Ezt a szót ismételgettem magamban, miközben beléptem azon a kapun amit mindig is úgy utáltam, mert olyan ijesztően nagy és régi.
-Lessa!-köszöntött a legjobb barátnőm a becenevemen.
-Reggelt, Charlie!
Sosem voltam az a szociális tipus akinek sok a barátja mert nem szerettem elmesélni az életemet senkinek . A barátság pedig arról szól, hogy mindent tudsz a másikról.Kivétel volt ez Charlie-val ,ő tudott rólam mindent és én is őróla. Kisgyermek korunk óta ismerjük egymást, még a játszótérről és azóta ő a legjobb barátnőm, ami elég furcsa, hiszen ha valaki ránk néz akkor egyből az jut az eszébe, hogy "hiszen ez a két lány egymás ellentéte". Ami teljes mértékben igaz, mert Charlie az az igazi lány aki mindennap sminkel, állandóan öltözködik és magával van elfoglalva. Én pedig a tipikus fiús lány vagyok, aki mindennap szakadt farmerben élvezi napjait és csak fekete ruhákat visel.
-El sem hiszem hogy végzősök lettünk !-mondta Charlie
-Én sem-mosolyogtam rá miközben beértünk a tanterembe és leültünk a padunkba.
-Képzeld ma lessz egy buli a megünneplésünkre Mark-nál! Eljöhetnél.
-Charlie, hiszen tudod hogy én sosem megyek buliba. Nem szeretem a tömeget.
-Hát pont ez az! Sosem jössz. Épp itt az ideje hogy elgyere! A kedvemééééért...légyszíí.-könyörgött Charlie.
-De .....nem tudom...  Charlie engem az emberek ebben az iskolában nem kedvelnek, mert én más vagyok mint ők. Furcsa vagyok, mert nem barátkozom. Mindenki ott lesz azon a bulin aki ezt tudja.
-De én kedvellek hiszen a barátnőm vagy és csak ez a lényeg hiszen úgyis végig mellettem leszel.
-Ez nekem miért jó? Mi hasznom van belőle?
-Barátokat találhatsz magadnak!
-De nekem nincsen rájuk szükségem. Itt vagy nekem Te.
-Látom nem lehet rábeszélni.
-Nem tudom , még ruhám sincsen a bulira.
Charlie-nak felcsillantak a szemei és reménykedve nézett rám.
-Ha eljössz, akkor ma iskola után elmehetünk és veszünk neked egy gyönyörű ruhát.-mondta Charlie
-Tudod mit? Talán mégis elmegyek.
-Igazán?-mondta Charlie és egy levakarhatatlan mosoly ült ki hírtelen pirospozsgás arcára.
-Igazán.-mosolyogtam énis rá.
-Rendben akkor utolsó óra után felveszlek a suli előtt és az én kocsimmal elmegyünk a plázába.-mondta.
Válaszolni már nem tudtam neki mivel a tanárnőnk besétált a terembe könnyes szemekkel és felült író asztalára kersztbe tett lábakkal.
-Kedves tanulóim -mondta miközben letörölt egy könycseppet a fiatal arcáról.
-Miért sír tanárnő?-kérdezte az egyik diák.
-Hiányozni fogtok -tört ki zokogásban az irodalom tanárnőnk.
Mindig is tudtam hogy Melissa tanárnő érzékeny de hogy ennyire...
Nevetésben törtem ki és mindenki engem nézett mintha valami furcsát csinálnék.
-Lessa! Te nevetni is tudsz? -kérdezte tőlem a tanárnő mire én lehajtottam a fejemet és el akartam bújni mindenki elől.
Nem szerettem mások előtt nevetni, mert akkor rám figyelnek és azt nem szeretem.
A hátammögött ülő fiú Mark akinél a ma esti buli is lessz előre hajolt hogy haljam amit bele akar súgni a fülembe .
-Kár, pedigigazán jól állt amikor nevettél. -súgta a fülembe mire egy kicsit elpirultam.
Sosem érdekeltek a fiúk de nem is nagyon érdeklődtek irántam. Marknak mindig tettszettem, de valahogy amikor randira hívott volna, vagy megszólított volna, mindig elbújtam . Tudom ez hülyeségnek hangzik, de én félek az emberektől. Nem tudom miért, egyszerűen csak félek, hogy megbántanak, megaláznak, kinevetnek. Ezeket kiskoromban átéltem, így nem akarom újra, ezért inkább kerülöm az embereket.
Az órák elég gyorsan elteltek és már Charlie autójában ültem a pláza felé tartva .
Megnéztünk pár boltot Charlie-val . Mindenféle színes ruhát összeválogatott, de egyik sem tetszett viszont amikor már majdnem feladtam, megakadt a szemem egy fekete ruhán.
-Charlie ! Nézd ezt vegyük meg.
-De ez fekete.
-Tudom. És mi bajaod van a feketével?
-Semmi csak ....gondoltam felvehetnél valami színeset .-szomorodott el.
-Én ezt veszem fel különben nem megyek.
-Rendben, próbáld fel és után menjünk a pénztárhoz -mosolygott rám egyetértően.

                                                           
Nagy nehezen Charlie meggyőzött, hogy engedjem meg hogy kisminkeljen, ami egész jóra sikeredett, így a bulira készen állva elindultunk Mark háza felé. Már messziről hallottam a zenét, és azon gondolkodtam, hogy mibe is egyeztem bele. Én aki utál emberek közé menni, most egy olyan házba fogja betenni a lábát, ami tele van emberrel. Normális vagy Lessa?-kérdeztem magamtól amikor beléptem a házba .
Jól gondoltam. Itt vagy száz ember is van. Nehezebben kaptam a levegőt és elszédültem. Mi van velem?  Ááá semmi Lessa, csak antiszociális vagy és most egy emberekkel megtöltött házba mentél, mint valami hülye -mondta a  a tudatalattim.
-Jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz -mondta Charlie, aki mellettem ált, már bent a házban.
-Innom kéne valamit -mondtam s elléptem barátnőm mellől egyenesen valami folyadékot keresve.
Hallottam, hogy Charlie még szólít de nem érdekelt, csak az hogy kapjak egy kis levegőt és ihassak valamit.
Nem is olyan nehezen, megtaláltam Mark-ot a bárpultnál, viszont csak alkohollal tudott kinálni.
Igyak? Megmondom őszintén, hogy még soha életemben nem ittam semmi olyat, amiben alkohol volt. De szomjas vagyok és egyszer mindent ki kell próbálni, ami nem az én mottóm, de most ezzel nyugtatom magam, miközben letolom a torkomon az erős alkoholt. Az italtól köhögtem és közben Mark mosolygott a szerencsétlenségemen.
-Most iszol elősször?-kérdezte Mark.
-Igen .-mondtam szégyenlősen és lehajtottam a fejem.
-Ezt nem kell szégyelned -mosolygott rám és eltűrt egy tincset a fülem mögé, miözben én még mindig lehajtott fejjel a poharamat néztem.
-Kérsz még egy pohárral? -kérdezte.
-Öhmm nem tudom...
-Naa,ugyan! Nem lesz tőle semmi bajod csak egy kicsit jobb kedved.
-Nem köszi . Nem kérek többet-és ezzel ott is hagytam Mark-ot aki szerintem le akart itatni.
Charlie a többi barátjával, akiket ugye nem ismertem, felelsz vagy mersz-t játszott .
Megkérdezték, hogy játszom-e és először nem akartam, de rábeszélt egy színeshajú lány aki Charlie mellett ült . Így leültem én is melléjük vagy pontosabban inkább Charlie másik oldalára.
Elég kínos kérdéseket tettek fel a másiknak és feladatokat kellett teljesítenük, de amikor meghallottam hogy most én jövök, akkor elszállt minden bátorságom. Az a bizonyos színeshajú lány, akinek kiderült, hogy Nessa a neve kérdezett tőlem.
-Alessandra. Jól mondom?
Bólintottam.
-Felelsz vagy mersz Alessandra?
Ha felelek akkor beszélnem kell magamról, de ha merek akkor ki tudja mit kell megtennem...
-felelek.
Nessa bólintott és gondolkozott mit is kérdezhetne, de egy fiú aki szintén játszott, sürgette hogy siessen-Öhmm...oké Alessandra hány testvéred van?
Kifújtam egy nagy levegőt hogy nem ennél intimebb kérdést tett fel .
-Van egy féltestvérem ,azt hiszem.
-Miért csak hiszed?
-Mert kiskoromban apukám újraházasodott és azóta nem láttam.
-Ja,ó sajnálom.
-És tudod hogyan hívják?
-Azt hiszem valami Harry a neve.
-De... várjál apukád vezetékneve nem Styles?
-De igen az. Miért?
-A te testvéred Harry Styles !!! -mondta síkitozva és a nyakambaugrott ami nálam nem megszokott.
-És? -kérdeztem nyöszörögve mert az öleléséből még mindig nem engedett.
-Ő a One Direction tagja .
-Jó, de még mindig nem értem, hogy ezen mi annyira jó. Talán rajongó vagy?
-Nem, nem .De megkéne ismerkednetek nem gondolod?
-Szerintem őt nem érdekli az unalmas, antiszoc nővére és engem sem ő- mosolyogtam Nessára.
-Jajj nem mond ezt! Te nem is vagy antiszociális! Nem is tudtam hogy ilyen jófej vagy. -mondta Nessa.
Beszélgetésünket Charlie zavarta meg, mert belesúgott valamit Nessa fülébe és Nessa pedig bólintott. Ezek után szerencsére már nem beszéltünk a családomról, hanem játszottunk tovább.
Furcsa, de játékközben sokat nevettem, ez a többieknek tettszett. Ez a buli tényleg nagyon jó volt, sajnáltam amikor vége lett. Charlie vitt haza, a tető nélküli autójában kinyújtottam a kezem és hagytam hogy fújja a nyári szél a hajamat. Most egy kicsit úgy éreztem, hogy igazán van miért mosolyognom, hiszen a barátkozás nem is olyan rossz dolog.
-Charlie miért nem haza vittél? Miért vagyunk nálad?
-Beszéltem a  nevelő apukáddal, és azt mondta, hogy mivel ma van vége a  sulinak, aludhatsz nálunk.-mosolygott rám.
-És miért nem szóltál?
-Jajj, Lessa ne legyél már ilyen inkábbb örülj -nevetett.
Mindig is imádtam Charlie-éknál aludni, mert az anyukája nagyon kedves és vicces, ami nem is csoda mivel humorista a foglalkozása.
Beléptünk az ajtajukon , köszöntünk a szüleinek, akik már meg sem lepődtek, hogy látogatójuk van, Charlie mindig hoz magával valami barátnőt hogy ne unatkozzon. Charlie felszaladt a szobájába és engem is magával rángatott . Leültünk az ágyára és farkas szemet néztünk . Nem tudtam mi a célja azzal, hogy idehozott, így semmi figyelmeztetés nélkül.
-Nos miért is vagyok itt?
-Mert a barátnőm vagy, és ma nálam alszol? Ezen mi olyan furcsa?
-Semmi.
-Akkor szerintem nézzünk filmet. -mosolygott rám Charlie.
Bólintottam, majd berakta a kedvenc filmjét, a szerelmünk lapjait. Szeretem ezt a filmet, aranyos és jó a story de Charlie mindig végig szokta sírni, pont ezért volt most nagyon furcsa, hogy nem is nézte csak a laptopján pötyögött valamit.
-Hogyhogy nem nézed?
-Öhmm.... el kell intéznem valamit.
Nem figyeltem rá, mert nem érdekelt mit csinál, hiszen egy kis kocka lány.
A film közepénél éreztem, hogy a pilláim lecsukódnak és elnyom az álom.

Reggel arra ébredtem, hogy Charlie beszél valakivel telefonon, de csak szavakat tudtam kivenni a beszélgetéséből.
-Igen alszik......nem, nem tudja......mert jó lenne ha megismernék egymást.....köszönöm....viszlát.-mondta Charlie a telefonba.
Felkeltem  az  ágyban  és  kérdőn néztem rá.
-Apáddal beszéltem,-mondta Charlie hunyorítva szemével és a száját harapdálva, félve a válaszomtól.
A levegőt hirtelen gyorsabban vettem, a méreg egyre csak gyűlt a testemben hiszen az apám 12 évig nem is volt rám kíváncsi, ez most nem fer hogy pont Charlie hívja fel őt . Miért hívta fel? Dühöngtem  magamban, miközben az arcom egyre vörösebb lett. Nem bírtam tovább, ki kellett engednem ami bennem volt .
-Úristen Charlie! Te nem vagy normális! Minek hívtad fel egyáltalán azt a szemetet? Miért nem kérdeztél meg?
-Ez bonyolult. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, azt is hogy tudom, apukád nem túl jó ember, hogy kiskorodban elhagyott de csak neki volt meg a száma, hogy elérjem az öcsédet.
-Mi? Az öcsémet? Te teljesen hülye vagy? Miért akartál az ösémmel beszélni?-mondtam elősször kicsit felemelve a hangom a dühtől, de aztán a hangos beszéd inkább sírássá alakult.
Nem tudom miért vagyok ilyen érzékeny ha a családomról van szó, de elhagytak, és ez a lényeg . Legalábbis az apám elhagyott, gondolom az öcsém is ugyanolyan mint ő, hiszen ő sem keresett soha, avagy nem is érdeklem.
-Kérlek ne sírj. Nem gondoltam, hogy ennyire kiakadsz. Azért akartam beszélni az öcséddel, hogy megismerjétek egymást, de mivel ő egy világsztár, nem lehet elérni ezért gondoltam felhívom apád, aki azt mondta, ma reggel felhív az öcséd. Mert valami turnén vesz részt.
-Mostmár tényleg nem hiszem el ezt az egészet.Miért csináltad ezt ? Hiszen tudod mennyire nem vagyok kíváncsi egyikre sem! Ismersz mennyire kiborulok, ha csak a nevüket szóba hozzák! Nem jó emlék köt az apámhoz .-mondtam a hajamat rágva.
-Igen, tudom és sajnálom, de úgy gondolom, hogyha van lehetőséged hogy megismerd az öcséd, akkor tedd meg. Hiszen nem tudhatod előre hogy seggfej. Lehet hogy tök aranyos srác. Azt sem tudod hány éves.
-Igen, és nem is nagyon akarom megtudni.
Beszélgetésünket az zavarta meg, hogy a telefon amit Charlie a kezében szorongatott megszólalt.Gyorsan a telefon felé vettem az irányt, hátha meg tudom akadályozni hogy Charlie felvegye de túl lassú voltam és már meg is nyomta a kis zöld gombot a telefonon. Kihangosította és egy rekedtes hang beleszólt.
-Szia ....öhm lehet rossz számot hívtam de a nevem Harry.
-Nem,nem hívtál rossz számot Alessandra barátnője vagyok én hívtam apukádat.
-Nos , huh az az igazság hogy én nem tudom mit mondhatnék. -mondta az állítólagos testvérem Charlie-nak.
Hát persze hogy nem tudja mit mondjon. Nem mondhatja hogy ő elvan a kis tökéletes életében és nem kíváncsi a hülye  kis nővérére.
-Gyere érte ! Te hülye . -mondta elég sürgetően Charlie .
Errre a mondatra elsápadtam de a telefont kikaptam a kezéből és a fülemhez vettem.
-Nos, tisztázzunk valamit. Nem kell idejönnöd, hacsak nem akarsz . Nem kell megjátszanod hogy érdekellek, vagy valaha is gondoltál arra, hogy meglátogatsz ,felkeresel. Ja ,és még valami, nem én akartalak felkeresni, hanem Charlie az engedélyem nélkül.
-De..én nem tudtam  hogy te, ömm vagy . Nem tudtam  hogy van  testvérem mert  apa  sosem mondta.
Lefagytam  a  kijelentése hallatán,  és  már nem  is  voltam  mérges  rá . Sokkal inkább   apámra  voltam  egyre  inkább,  ami  nem  csoda ,  hiszen  egész   kisgyerek  korom  óta  eltűnt  a  tiszteletem iránta.
Most mitcsináljak? Tényleg találkoznom kéne vele? A testvéremmmel? Minek? Az csak rosszat tenne nekem . Felépültem anyám halála után, azután hogy apám egyszerűen csak elment és most hogy jól vagyok, jön ez. Mit kéne tennem?
-Vá....várj. Te nem is tudtad hogy....?
-Nem. És ezt szerintem nem telefonon kéne megbeszélni, hanem el kéne jönnöd két hétre velem egy turnéra és elmesélek mindent, ha gondolod. Persze csak ha akarod.
-Nem tudom.
-Kérlek!
Miért érdekelném én Őt. Ő egy popsztár . Én meg csak .....
Azért érdekled, mert te vagy a féltestvére, te hülye. -Mondta a tudatalattim.
Charlire néztem és ő csak bólintott sürgetően, hogy mondjak igent és menjek el a testvéremhez, akárhol is van, és ismerjem meg.