7.fejezet.-Beléd zúgott

-Mi a bajod Harry? Olyan furcsa lettél hírtelen.
Nem figyelve a kérdésemre összekulcsolta a kezünket,amin személy szerint én eléggé meglepődtem és elindultunk a fiúkkal az autó felé ami a reptérre visz minket.
-Harry! Elengednéd a kezemet? El szeretnék búcsúzni Taylor-től.
-Rendben de siess.-mondta s elengedte a kezem.
Vissza sétáltam Taylor-höz aki még mindig az autójának támaszkodva állt s minket nézett.
-Mégegyszer köszönöm hogy haza hoztál. Csak ennyit szerettem volna még mondani.-mosolyogtam a szőke hajú lányra.
Visszamosolygott de láttam rajta hogy most a gondolatai egészen máshol járnak.
-Látom Harry barátnője vagy.-mondta kicsit unottan.
A szívem megint hevesen dobogott,nem tudtam mit mondjak erre.
-Öhmm....hát igazából csak barátok vagyunk.-vakartam meg a fejemet zavaromban-De te honnan ismered Harryt?
-A mosoly egy pillanatra eltűnt az arcáról és szóra nyitotta a piros ajkait de végül nem mondott semmit.
-Szerintem várnak rád...nekem is mennem kéne. -mondta egy búcsú ölelés keretében.
-Örülök hogy megismertelek!-kiabáltam neki miközben már Harryék felé vettem az irányt akik pár méterre már egy másik autóban vártak rám.
-Szintúgy !
Beszáltam az autóba és Harry dühösen nézett rám,csak nem értem miért.Vagyis sejtettem.
-Mit mondott neked ?-kérdezte Harry.
-Ki?
-Taylor.-mondta Harry mostmár kedvesen és mosolyogva.
Mondtam már hogy édes a mosolya ?
-Semmit,csak hogy a barátnőd volt.Kedves lánynak tartom.-Miért?
-Csak azért kérdez felőle,mert még mindig nem heverte ki hogy szakítottak.-nevetett Louis.
Kérdőn néztem Harry-re de ő rezzenéstelen arcot vágott.
-Louis te is tudod hogy ez hülyeség.-védekezett.
-Nekem ezt nem meséled be!-nevetett Louis-mindenki tudja hogy mikor egy hónapja szakítottatok akkor...mindegy hagyjuk.
Nekem ez már végkép furcsa volt. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni.
-Louis miért nem fejezted be a mondatot?
-Mert hazudik.-mondta Harry mérgesen de inkább Louisnak szánta mondatát mint sem nekem.
Furcsa társaslgásunk után lassan megérkeztünk a repülőtérre és felszáltunk a vasmadárra.
A repülőn majdnem mindenki elaludt,és már csak én és Niall voltunk fent.
Kínos csend.Niall enegm néz. Tudom hogy ebből nem lesz semmi jó. Nem kellett volna látnia reggel azt,amit látott.
-Lessa.-suttogott hogy ne ébressze fel a többieket.
-Igen?- a levegőt nehezen kaptam.Féltem hogy felhozza a reggel történteket és félelmem be is bizonyult.
-Mi történt ma reggel veletek...Harryvel? Nem úgy volt hogy...izé...testvérek vagytok?
Az arcomat a kezembe temettem . Ennél rosszab kérdést nem tudott volna feltenni?
-Óh te kicseszett jó ég !! -tátotta el a száját idegesen.
Rájött hogy mi tényleg testvérek vagyunk.
-Sssssh! Még felébresztessz valakit.
-De ugye tudod hogy ez vérfertőzés?
-Niall kérlek!-mondtam suttogva de már lassan sírva fakadtam a sok stressztől.
-Sajnálom.
-Ugye nem mondod el a többieknek?-néztem rá boci szemekkel,mikből lassan kifolyt egy könycsepp.
-Megígérem.-közelebb jött hozzám és megölelt.
-De mégis hogyan tudtál belezúgni?Hiszen..-kérdezte Niall.
-Nem tudom..én ... nem akartam hogy ez legyen és pont akkor akartam Harry-nek elmondani ,hogy ez így nem jó amikor megjelentél. Csak egy bökkenő van.Nem hagyta hogy elmondjam ,mert megcsókolt.
-Ennek...ennek nem lesz jó vége.
-Tudom.
Ezután már nem szóltunk egymáshoz és a kínos csend már többé nem volt kínos . Niall vállára fektettem a fejem és elaludtam.

Pár órával később leszált a gépünk Rio De Janeiro-ban . Sosem gondoltam hogy eljutok ide is de megtörtént.Nem voltam nagy rajongója egy városnak sem de Rio mindig a kedvenceim közé fog tartozni.Igaz,boldog voltam hogy itt lehetek ezen a gyönyörű helyen,de mégis ezer gondolat fájdította a fejem.
Mit akart mondani Louis az autóban? Miért tagadja Harry hogy nem lépett túl Tayloron? De ha nem lépett túl akkor,miért fájdítja a szívem?A lelkem mélyén egy kicsit dühös voltam Harryre mert nem mondja el nekem a teljes igazságot de nem tehettem ellene semmit hiszen nem állhatok elé hogy "Hé Harry tudom hogy valamit nem mondassz el nekem  és ez idegesít" mondattal.
Leraktuk a cuccunkat a szállodában és most,direkt nem Harry-nél alszom hanem Niall-nél.
Harry amikor Niall-t választottam ,előszzör megleődött aztán pedig elszomorodott.
Muszály hogy ne jöjjön rá senki a bandából hogy mi.....értitek. Najó ez már szánalmas,de félek hogy elítélnének.
Niall szívesen fogadott, és jó volt vele egy szobában lenni ,azon kívül hogy az összes kajáját (ami megfelel egy hűtőnyi mennyiségnek) nem pakolta el maga után.
-Niall ugye tudod hogy ez undorító?-kuncogtam amikor a maradék Pizzá-ját  megtaláltam az ágyam alatt.
-Igen,de azt is Lessa hogy te egy tündér vagy és eltakarítod.-kacsintott rám a fürdőből miközben éppen a fogát mosta és alig lehetett érteni azt amit mond.
-Óhh Niall...najó,de csak mert úgy szeretlek.-nevettem.
Beszélgetésünket Harry zavarta meg amikor benyitott a szobánkba.
Nem lépett be csak a fejét dugta be az ajtó mögül.
-Öhmm...Lessa tudnál egy kicsit kijönni?
Eénézést kértem Niall-tól aki csak ráncolta a szemöldökét, és kimentem Harryhez.
Harry amint kiléptem a falnak nyomott és megcsókolt de én tiltakoztam.
-Mi a baj?
A fejemet ráztam.A szemöldökét felhúzta és a válaszomra várt.
-Az hogy titkolózol...és azon kívül minden.
-Nem is titkolózom.
-Látod Harry? Most is hazudsz.-szomorodtam el.
-Rendben. Kérdezz bármit és válaszolok.
-Hmm...a kocsiban Louis mit akart mondani?
Harry elhúzta a száját és beletúrt a hajába. Idegesnek tűnt és vártam de nem válaszolt.
-Harry ez így nem jó.-Fogtam magam és már nyitottam is volna az ajtót hogy visszamehessek Niall-hoz de ekkor,egy erős kéz vissza rántott.
-Mi van már Harry?!-kiabáltam rá mert elegem lett ebből az egészből.
-Elmondom.
-Halgatlak.
-Tudod...miután Taylor és én szakítottunk...hát...inni kezdtem. Inni kezdtem ,és majdnem meghaltam.
A szám egy óriási O alakot öltött. Mostmár értem miért nem akarta elmondani.
-Mi? Mi az hogy ..majdnem meghaltál?
-Túl sokat ittam...és bevettem rá egy gyógyszert. De egyáltalán nem szándékosan csak...nagyon fájt a fejem és...
-Harry...Harry nekem ez túl sok. Hagyj most kérlek.-Egy könycsepp lefolyt az arcomon.
Visszamentem és becsaptam magam után az ajtót.
-Elmondta?-kérdezte Niall.
-Igen.-töröltem le a sós könnycseppet az arcomról.-De hiszen mégis hogy?
-Teljesen véletlenül...én találtam rá a házában még a turné előtt.Aztán jött a hívás . Felhívta a barátnőd az apját..apátokat. Úgy gondoltuk jót tenne neki ha megismerkednétek,de aztán most beléd zúgott.Vagy mi.-akadozva beszélt.

6.fejezet-Ti honnan ismeritek egymàst?!

Harry szemszöge
Arra ébredtem , hogy Lessa nincs mellettem . Megszökhetett ? Biztos utál a tegnapi miatt...
Lessa?! kiabáltam hátha még itt van a lakosztályban. De senki sem kiabált vissza.
Felöltöztem és elindultam reggelizni.
Becsoszogtam az étkezőbe és ott láttam Lessát meg a fiúkat. Nevettek. Amikor észrevette , hogy bámulom elkezdett felém jönni .
-Harry egy pillanatra kitudsz jönni?-bólintottam és kimentem vele.
-Figyelj Harry gondolkodtam a kettőnk ügyéről és arra jutottam , hogy...- nem tudta befejezni a mondatát mert megcsókóltam, de nem ellenkezett ő is ezt tette. Pár másodperc múlva valami megzavart minket , nem valami inkább valaki. Niall volt az.
-Ti mi a szart csináltok?!-mondta elképedve.
-Lessa ti..?!
-Ömmmm...- Csak ennyit tudtam kinyőgni
-Oké... mondjuk azt , hogy az imént nem láttam semmit ... Oké ?! -mondta Niall
Mi csak bólogatni tudtunk Lessával.
Lessa szemszöge:
A szívemet valahol a torkomban éreztem és alig jutottam levegőhöz. Niall látott minket. Ennél rosszabbat még csak gondolni sem mertem volna. Harry-nek is hasonló arckifejezése volt,csakúgy ráncolta a szemöldökét mint én.
-Ne törődj vele...-mondta Harry
-Hogy ne törődnék vele?! Hiszen tudja hogy testvérek vagyunk...és látott minket.
-Ne félj nem mondja el senkinek.
-Harry fejezd már be hiszen nem az óvodában vagy, és Niall nem a csoportársad aki majd nem árul be az óvónéninek.Mi van a ha többiek is rájönnek?
Harry beletúrt a hajába éselgondolkozott. Úgy látszik ő is ideges.
-Tudod mit?Felejtsük el ezt az egészet és azt is hogy rokonok vagyunk. Csak legyünk boldogok és kész! Az a baj az emberekkel hogy mindent túl bonyolítanak és ezért nem tudnak boldogan élni...de én nem akarok közéjük tartozni.-mondta Harry
-Ez nem ilyen egyszerű...-motyogtam
-De igen is ilyen egyszerű.-mondta és közben a mutató ujját az állam alá csúsztatta hogy a szemébe nézzek és megcsókolhasson.
Forró csókban forrtunk össze és,akármennyire is akartam foglakozni a problémákkal,nem tudtam.Bele túrtam a hosszú göndör hajába miközben és bele lihegett a nyakamba.
-Szerintem mostmár menjünk vissza a fiúkhoz mert még azt hiszi Niall hogy elmentünk. -Mondtam mután elszakadtunk egymástól.
Bólintott és elindultunk,annyira megfogtam volna a kezét de nem tehettem,már a srácok miatt sem.
Ismét csatlakoztunk a srácok társaságához és közben megreggeliztünk. Én nagyon jól éreztem magam velük ,viszont Niall nagyon furcsán nézett ,rám és Harryre is.
-Mi az Niall, hogyhogy nem falod fel az egész konyhát?-kérdezte Liam nevetve Niall-tól ,aki szúrós szemekkel nézett rám de nem szólt semmit. Tudtam mi a baja.
-Nem vagyok éhes.-mondta még mindig velem szemezve.
Mindenki tátott szájjal nézett rá.
-Niall,biztos jól vagy haver?-kérdezte Louis kacagva.
-Semmi bajom.
A többiek elfogadták Niall válaszát, és tovább beszélgettek miközben én kínosan éreztem magam, így inkább bocsánatot kértem és ott hagytam a társaságot.
Azt vettem észre hogy Harry is elindul utánam és lassan már mellettem sétált.
-Hova tartassz?-mosolygott rám kedvesen. Ettől a mosolytól megőrülök.
-Friss levegőt akartam szívni,így el akartam menni sétálni.
-Veled tarthatok?
-Hát...
-Egyedül akarsz lenni...ugye?
Bólintottam, és azzal az erővel Harry adott egy puszit az arcomra és ott is hagyott.
-Csak sétáltam,nem figyeltem hogy hova csak mentem és száz dolog futott át a gondolataimban.
Akkor most én és Harry együtt vagyunk? De ez akkor sem egészséges.
Vissza emlékeztem arra amit Harry mondott " Az a baj az emberekkel hogy mindent túl bonyolítanak és ezért nem tudnak boldogan élni." Talán igaza van és hagynom kellene hogy sodródjak az árral. Igen,ezt fogom tenni. Nem érdekel Niall m,és mások véleménye sem!
Gondolatmenetemből az zökkentett ki hogy körélnéztem, és megláttam hogy hol vagyok.Már nagyon régóta sétálhattam mivel egyáltalán nem ismertem a környéket. Ebben csak az a vicces, hogy még egy taxit sem hívhattam magamnak,mert nem tudom a szálloda címét ahol megszáltunk. A zsebembe nyúltam a telefonomért,de nem volt nálam. Fent hagytam a szobámban. Ó te jó ég.... ma este utazunk a következő turné állomásra és nem tudom hogy jussak vissza a szállodába.
Megláttam egy éttermet aminek az volt a neve hogy kitchenette és bementem. Nem voltak bent sokan, láttam egy lányt egyedül velem háttal ülve ,szőke haja volt de rajta kívül senki nem volt. Furcsa ,hiszen ez New York. Na mindegy,elindultam a lány asztalához és megérintettem a vállát hogy észrevegyen.Megakartam kérdezni a címet de amikor hátrafordult ,és megláttam az arcát akkor hírtelen nem bírtam megszólalni. Taylor Swift.
-Szia.-Köszönt mosolyogva
-Sz..szia dadogtam.
-Rajongó vagy? Mert akkor csinálhatunk egy képet, ha akarod.
-Öhmm...nem,nem vagyok rajongó csak...azt szerettem volna kérdezni hogy nem e tudod a címét ennek a helynek.-nevettem a furcsa kérdésemen.
-Húú nem igazán.-nevetett ő is.-Eltévedtél?
-Valahogy úgy.-mosolyogtam a saját ügyetlenségemen.
-És akkor gondolom ,nem itt élsz hiszen akkor ismernéd a környéket. Hol száltál meg?
-Most ne nézz hülyének,de nem tudom.-nevettem.-Miért te itt élsz New Yorkban?
-Igen itt. Akkor segítsek haza találni? Van időm.
-Komolyan mondod ? -mosolyogtam.

-Persze.Tudsz valamit a szàllodàròl mondani ahol most laksz? Csak mert ùgy tudom csak kitalàlni. 

-Nagyon közel van a stadionhoz. 

-Ò ... Akkor tudom melyik az.-mosolygott.

Beszàltam Taylor autòjàba ès hosszas keresgèlès utàn hazatalàltam pontosabban talàltunk. Igazàbòl,el sem hiszem hogy Taylor egy idegennek cak így segít. Mindig azt hittem hogy bekèpzelt,de tèvedtem. Ilyen kedves lànnyal mèg èletemben nem talàlkoztam. A kapuban màr az egèsz banda ott volt ès engem vàrt. Mindenkinèl bôröndök, Harry-nèl pluszban az èn tàskàm is. remèlem nem lesznek ràm mèrgesek hogy csak ìgy eltūntem.

-òh te jò èg Lessa hol voltàl mi törtènt? -kèrdezte Harry mikor meglàtott.

Elõsször megöleltem ès csak utàna vàlaszoltam.

-Eltèvedtem de Taylor haza hozott.-mosolyogtam Harryre.

-Taylor?-ràncolta a szemüvegèt .

Taylor pàr mèterre àllt tõlünk az autòjànak dōlve.Harry-nek a fejemmel Taylor felè biccentettem de amikor Harry meglàtta Taylort ideges lett.

-Mi? Ti honnan ismeritek egymàst ?!

5.fejezet-beteg dolog

Elősször is köszönöm a megtekintéseket és a feliratkozásokat. Sajnálom hogy ennyit kellett várnotok a részre. Remélem tettszeni fog . Hideg-meleg kritikát most is szívesen várok .

Miután elszakadtunk egymástól,levegőért kapkodva néztünk egymás szemeibe hatolva.
-Hogy csinálod?-kérdezte Harry
-Micsodát?
-Hogy ennyire megbabonázol.
-Ha...Harry mi...testvérek vagyunk.-dadogtam
-Mondtam hogy engem nem érdekel, ha te is úgy érzel mint én.
-Ez olyan bonyolult,hiszen csak pár napja ismerjük egymást.-sóhajtottam
-Mi bonyolult ezen? Láttam hogy neked is tetszem... Vagy tévedek?
Nem válaszoltam csak a cipőmet néztem hiszen ez az egész olyan kínos volt. Harry közelebb lépett hozzám, és a mutató ujjával az állam alá nyúlt hogy elérje hogy a szemébe nézzek.
Az ajkai megint rohamosan közeledtek az enyémhez,viszont most időben elléptem előle.
-Harry nem is tudod mennyire szeretném hogy megcsókolj, de értsed már meg végre hogy ezt nekeünk egyszerűen nem szabad!
Harry szomorúan nézett rám.
-Olyan jó lenne minden ha...
Nem tudta befejezni a mondatát mert megtettem helyette.
-Ha nem lennénk testvérek. Tudom.
Azon töprengtem mi lenne most a helye út,ebben a helyzetben. Hagyjam itt Harryt és próbáljam meg elfelejteni a csókját és a nézését? Ami igazából lehetetlen...
Esetleg maradjak és ne foglalkozzak azzal hogy a rokonom?De mi van ha teljesen bele szeretek?
-Harry szerintem nekünk többet nem kéne találkozni...
-Miről beszélsz?-nézett rám szúros szemekkel
-Ha egymásba szeretünk annak rossz következményei lehetnek,rád és a bandára nézve is.
-De...
-Tudod jól hogy úgyis csalódás lenne ennek az egésznek a vége... és nekem márnem kell több csalódás.
Megfogtam a táskámat hogy elkezdjek pakolni.
-Kérlek,ne menj el!-könyörgött Harry .
-Muszály,hiszen ez az egész olyan lett mint egy szappanopera.-keserűen nevettem
-Csak ma éjszakára maradj...kérlek!

                                                           Harry szemszöge
Vissza idéztem amikor elősször megláttam Lessa-t a reptéren. Emlékszem könyörögtem magamban hogy ne ő legyen a testvérem.Félre értés ne essék,nem azért mert esetleg csúnya vagy unszimpatukis, hanem mert olyan gyönyörű volt és elbővölő hogy elfelejtettem levegőt venni amikor bele néztem a szemébe.
Nem bírnám elviselni hogyha elmenne.
-Nem tudom ...nem hiszem hogy jó ötlet lenne ha itt maradnék,de ezt már mondtam Harry!
-Ha elmész akkor megyek veled!
-Nem is ismerjük egymást Harry. Miért akarod hogy ennyire maradjak?
-Mert én már első látásra beléd szerettem.
Lessa kesrűen felnevetett.
-Ez beteges.
-Akkor beteg vagyok,viszont te is Lessa!
-A betegséghez gyógyszerre van szükség és ebben a pillanatban a haza utazásom megfelelel a gyógyszer hatásával. Felejts el Harry, a te érdekedben.
Elindultam Lessa felé. Addig próbálkozok amíg itt nem marad. Megfogtam a combjánál fogva és felemeltem a derekamhoz a testét ,közben pedig a falhoz nyomtam és megcsókoltam. Elősször megpróbált nem vissza csókolni de nem bírta túl sokáig.
Csak akkor szakadtunk el egymástól amior levegőt kellett vennünk. Azt hiszem ő is érez irántam valamit csak, kérdés hogy mit.
Még mindig erősen magamhoz szorítottam a lányt viszont lefektettem az ágyra és úgy csókoltam tovább.
-Most ne törődj semmivel kérlek.-mondtam miközben egy pillanatra elszakadtunk egymástól.
Lessa bólintott és én pedig le vettem róla a pólóját.
-Harry ezt nem még nem akarom.
-Nem fogunk lefeküdni.-mosolyogtam az ijedt lányra.
Engedte hogy levetkőztessem alsóneműig és ő pedig elkezdte kigombolni az ingemet. Remegett a keze ezért segítettem neki.
Egymást csókolva feküdtünk az ágyon félmeztelenül.Alig tudtam levegőt venni .
                                                      Lessa szemszöge

Nem is tudom hogy kerültem ebbe a helyzetbe Harryvel de nem is érdekelt. Az életet élvezni kell akkor is ha nem helyesen éled.
Harry megpróbálta levenni rólam a melltartómat de ezt nem engedtem.
-Ha..Harry azt mondtad hogy nem...
-Hagy vegyem le...kérlek.-suttogta a fülembe.
-De nem szeretném.
Bólintott egyet és folytatta a csókunkat. A csodálatos kezét az arcomra helyezte, miközben a csókjai egyre lejjebb vándoroltak egyenesen a nyakamhoz.
A bőröm minden forró érintésétől bizsergett és nem bírtam egyenletesen levegőt venni pedig semmi különöset nem csinált velem hiszen csak csókolóztunk.
Később pedig egymást ölelve aludtunk el. Végre azt éreztem hogy boldog vagyok, de ennek a boldogságnak még sok  következménye lesz .